Babits Mihály: Az európai irodalom története epub
Katt rá a felnagyításhoz
|
|
Részlet az eKönyvből:
Ez a végletes “művésziesség” teszi felötlővé az Oscar Wilde alakját is. Ő most hozta ki egymás után pazarul dekorált meséit, paradox tanulmányait s artisztikus regényét, a Dorian Gray-t. Persze, mint versei, ezek is utánzatok, néha majdnem pastiche-szerűen. A mesék Andersenből jöttek, a tanulmányok paradox stílja de Quinceyből, a Dorian Gray a Balzac Szamárbőr-ének átművésziesítése. Színműveket is írt. Itt a dialógot tette túl briliánssá, túl szellemessé, hogy a dumas-i szalondrámának művészi ízt adjon. Alakjai epigrammákban, paradoxonokban beszélnek: akár a Bernard Shaw-félék. A Salome Flaubert Heródiás-át dramatizálja. Ami hiányzott az eredetiségből, azt a dekoráció modoros csillogásával pótolta. Még valamivel: igével s példával. Francia mintára meg akarta szabadítani a művészetet az erkölcs minden feszélye alól. Emancipálni a szépet a jótól, amellyel Ruskinnél még szinte összenőtt iker volt. Fölemelni a művészetet az élet fölé, proklamálni a forma és szépség mindenen fölülálló elsőbbségét. Az artisztikus világnézet végső következtetéseit ő vonta le. Hangosan vallotta, hogy az életet is “a művészet szemszögéből” nézi, az életben is művészetet lát, és csak azt lát! Így igényelte élete számára is ugyanazt a szabadságot, amit művészete számára. Az “élet királya” volt ő, s “napjai a remekművei”. De Quincey és Nietzsche hatottak attitűdjére. Véleményeit a különcségig vitte, mint de Quincey, s kihívó fölénnyel dobta világ elé. Szerette a föltűnést és a sikert. Nem volt-e sikerdrámák írója? Szerette a föltűnést még botrány árán is, akár valaha Byron. Mint Byronnak, neki is kedve telt a prűd közvéleményt lázítani. S ez a Viktória-korban nem volt nagyon nehéz. Wilde Platónra hivatkozott, és Shakespeare-re és Michelangelóra, “hellén” szerelmeinek igazolásául. Tüntetően mutatkozott egész London előtt a szép arisztokrata fiúval, Alfred Douglasszel, akinek apja végre is a törvény elé vitte. A pör nagy eseménye volt a századvégnek: Wilde az új artisztikus világnézetnek valóságos manifesztumát mondta el a bíróság előtt. Fölényesen viselkedett, mint a Művészet harcosa a Kor ellen. Megszenvedett érte... A fegyházban a Bibliát olvasta. S fegyházi napló gyanánt megírta a De profundis-t. Ekkor kelt A readingi fegyház balladája is: bizonnyal legszebb költeménye.
Ez a végletes “művésziesség” teszi felötlővé az Oscar Wilde alakját is. Ő most hozta ki egymás után pazarul dekorált meséit, paradox tanulmányait s artisztikus regényét, a Dorian Gray-t. Persze, mint versei, ezek is utánzatok, néha majdnem pastiche-szerűen. A mesék Andersenből jöttek, a tanulmányok paradox stílja de Quinceyből, a Dorian Gray a Balzac Szamárbőr-ének átművésziesítése. Színműveket is írt. Itt a dialógot tette túl briliánssá, túl szellemessé, hogy a dumas-i szalondrámának művészi ízt adjon. Alakjai epigrammákban, paradoxonokban beszélnek: akár a Bernard Shaw-félék. A Salome Flaubert Heródiás-át dramatizálja. Ami hiányzott az eredetiségből, azt a dekoráció modoros csillogásával pótolta. Még valamivel: igével s példával. Francia mintára meg akarta szabadítani a művészetet az erkölcs minden feszélye alól. Emancipálni a szépet a jótól, amellyel Ruskinnél még szinte összenőtt iker volt. Fölemelni a művészetet az élet fölé, proklamálni a forma és szépség mindenen fölülálló elsőbbségét. Az artisztikus világnézet végső következtetéseit ő vonta le. Hangosan vallotta, hogy az életet is “a művészet szemszögéből” nézi, az életben is művészetet lát, és csak azt lát! Így igényelte élete számára is ugyanazt a szabadságot, amit művészete számára. Az “élet királya” volt ő, s “napjai a remekművei”. De Quincey és Nietzsche hatottak attitűdjére. Véleményeit a különcségig vitte, mint de Quincey, s kihívó fölénnyel dobta világ elé. Szerette a föltűnést és a sikert. Nem volt-e sikerdrámák írója? Szerette a föltűnést még botrány árán is, akár valaha Byron. Mint Byronnak, neki is kedve telt a prűd közvéleményt lázítani. S ez a Viktória-korban nem volt nagyon nehéz. Wilde Platónra hivatkozott, és Shakespeare-re és Michelangelóra, “hellén” szerelmeinek igazolásául. Tüntetően mutatkozott egész London előtt a szép arisztokrata fiúval, Alfred Douglasszel, akinek apja végre is a törvény elé vitte. A pör nagy eseménye volt a századvégnek: Wilde az új artisztikus világnézetnek valóságos manifesztumát mondta el a bíróság előtt. Fölényesen viselkedett, mint a Művészet harcosa a Kor ellen. Megszenvedett érte... A fegyházban a Bibliát olvasta. S fegyházi napló gyanánt megírta a De profundis-t. Ekkor kelt A readingi fegyház balladája is: bizonnyal legszebb költeménye.
Hasonló termékek
